A fekete Napóleon [antikvár]

Kötése kissé gyenge, kiadói borítója kopottas, helyenként sérült, lapélei el vannak színeződve. Előzéklapjának sarkában számbejegyzés található.
Mit tudunk Haitiról? Ismerjük drámai feszültséggel telített történelmét, áldozatos és szívós küzdelmét a nemzeti szabadságért,a faji egyenlőségért? A francia forradalom koráig a sziget fekete lakói, akiket a messzi Afrikából hurcoltak ide, mint rabszolgák fásult tudatlanságban görnyedtek a fehér urak ültetvényein, s korbács volt a fizetségük. Életkedvet csak a régi elődökről szőtt álmokból, az igazság beteljesülését ígérő afrikai mondákból és regékből merítettek. Élt bennük a remény, hogy egyszer majd fölvirrad az igazság napja nekik is, akiknek a francia zsarnokok szégyenbélyegeként a Bourbonok felségjelvényét, a liliomot sütik a vállukra. Aztán feltűnt Francois Dominique Toussaint, a fehér Bayon úr fekete szolgája, aki ráeszmél, hogy a durva erőszak ellen és az un. fehér civilizáció elvetemültsége ellen a néger népet csupán akkor vezetheti győzelemre, ha megismeri az alapvető emberi és társadalmi igazságokat. Megtanul írni és olvasni, szorgalmasan lapozgatja a hadászattal, politikával és filozófiával foglalkozó könyveket, s ismereteinek birtokában lassanként megszervezi az akkori viszonyok között korszerűnek mondható néger hadsereget, és szembefordul a franciákkal. Toussani-t ugyan végül is bebörtönözik, és haláláig a Jura-hegység egyik erődjében tartják fogva, de a harc, amelynek élére állt, mégsem bukik el. Toussaint elpusztul, de népének szabadságharca győzelemmel ér véget. Történelmi nagyságát Napóleon is kénytelen volt elismerni. Toussaint életműve oxigént vitt a világforradalom vérébe, s a négerek a felszabadító mozgalmak történetének aranylapjaira. M. V. Kratochvill regénye nemcsak a "Fekete Napóleonnak" állít emléket, hanem a mindenkori becsületes és a szabadságért bármilyen áldozatra kész ember dicsőítésére is.