A felbujtó [antikvár]

A táblák kopottasak, megfakultak, a gerinc elszíneződött.
Részlet a könyvből: "Amikor Iasiban vonatra ültünk, szép idő volt. Nem nagy lelkesedéssel gondoltam arra, hogy fekete karácsonyunk lesz. Most már legfeljebb ha vízkeresztre kapunk havat. Estefelé azonban apró pelyhek kezdtek hullani, olyan aprók, mint a permetező eső. Mellettem egy ember elmosolyodott és olyan örömmel fordult felém, mintha régi barátok lettünk volna. - Tudja meg, hogy hó lesz ebből! A vasúti kocsi ablakán át figyeltük a szaporodó pelyheket. Hogyan keringenek, hogyan hullanak le szép lassan, hogyan szőnek fehér terítőt a mezőkre a láthatár szegélyéig, a köd mögött meghúzódó fekete erdőkig. Vidáman szálltam le a vonatról, gyorsan megegyeztem a bérkocsissal, felraktam a bakra a könyvvel és fehérneművel tele kis bőröndöt s elindultunk. Úgy számítottam, hogy este tíz órára hazaérek. Édesapám talán elaludt újságolvasás közben, de anyám biztosan ébren lesz még. Amikor majd a kocsis a kapunál elkiáltja magát, meglátom anyám árnyékát a kivilágított ablakok függönyein át."