A fenséges köztársaság nevében [antikvár]

Három főszereplője van Erdődy János új regényének: egy ember, egy testület és egy állam. A szerző, csaknem harminc eddig megjelent történelmi tárgyú könyv írója, most ismét a viharos múltú Velencei Köztársaság történetének egyik izgalmas szakaszáról beszél olvasóinak, ezúttal a 14. század derekán történt eseményekről. A három főszereplő közül a személy: Marcantonio Boni velencei közhivatalnok. A testület: a Tízek Tanácsa, amely ebben ez időben alakult meg válságos körülmények következtében, és ettől fogva négyszáz évig, az állam megszűnéséig, a legnagyobb, olykor egyetlen igazi hatalom volt Velencében. A harmadik főszereplő pedig: maga a Köztársaság, színes, szenvedélyes és vad életének ebben az időszakában, amikor éppen világhatalommá kezdett növekedni az apró szigeteken épült kicsiny városállam, Márk evangelista címerállatának, a velencei lobogó Szárnyas Oroszlánjának jegyében. Egyi előző velencei tárgyú könyvének címlapján a szerző "szép és kegyetlen" városnak nevezte Velencét. A szépség és könyörtelenség világát rajzolja ez a könyv is, amelyet most tart kezében az olvasó. Európa csodája Velence, és élete folytonos kíméletlen harc volt, tengereken, csatatéren és hivatali szobák homályos zugaiban. Az utolsó nagy, nyílt polgárháborúval, a Tiepolo-összeesküvéssel kezdődik a történet. És a továbbiakban: intrikák, orgyilkosságok, bírói ítélettel lefejezett államfő, külső háborúk és belső hatalmi harcok - mindig és minden állandóan változik Velencében. Emberek jelennek meg, cselekednek a könyv lapjain, és eltűnnek: de egyvalaki szemünk előtt marad: Marcantonio Boni, az örök velencei polgár. Aki még tulajdon fiát is feláldozza a Köztársaságért, és a maga életét is teljes egészében az államnak adja. Példája azoknak az embereknek, akik - olykor talán kicsinyes és szennyes eszközökkel is - ezerháromszáz esztendőn át fenntartották és naggyá tették a Velencei Köztársaságot.