A fény százada [antikvár]

Részlet a könyvből:Ma este ismét ott magasodott előttem a Gépezet. Úgy emelkedett a hajóorrban, mint egy kapu, kitárva a széles égre, amely már a szárazföld illatait küldte felénk az oly csendesen, oly fegyelmezetten ringó Óceánon, hogy úgy tetszett, a könnyedén sikló hajó álomban suhan rajta előre, a tegnap és a holnap közt lebegve, melyek velünk együtt keltek át a tengeren. Az idő megállt a Sarkcsillag, a Nagymedve és a Dél Keresztje közt - nem tudom, mert nem az én mesterségembe vág, hogy valóban ezeket a csillagképeket láttam-e ragyogni az égen, oly sűrűn, hogy sarkaik, a körvonalukat kerítő fények összeolvadtak, elkeveredtek, egymásba oszlatták ábráikat a Szent Jakab útjának fehér sziporkázásában sápadozó telihold fényénél...