A férj, aki elfelejtette a feleségét [antikvár]

"Elnézést... tudna segíteni? Eltévedtem - szólítottam meg egy elegáns öltönyös fiatalembert. - Hova akar menni? - Nem tudom, nem emlékszem. - Ja, azt a helyet ismerem. Menjen észak felé, és szálljon át a Gyökér utcánál! A járókelők többsége faképnél hagyott; mereven néztek előre, esdeklésem süket fülekre talált. - Elnézést, nem tudom, ki vagyok! - mondtam egy rokonszenves ábrázatú papnak, aki gurulós bőröndöt húzott maga után. - Ah, persze... nos, nincs ember a világon, aki tudná, ki ő valójában, nem igaza? - Félreért, én tényleg nem tudom, ki vagyok. Mindent elfelejtettem. - Hát, néha mind azt érezzük, hogy nincs értelme az életnek, de higgye el, minden ember különleges... Én meg mindjárt azt felejtem el, hogy lekésem a vonatomat! A pappal való találkozás azt juttatta eszembe, hogy talán meghaltam, és éppen a mennyország felé tartok. Persze ez nem túl valószínű; Isten humora nem lehet annyira fanyar, hogy a holtakat a londoni metrón szállítsa a mennybe, csúcsforgalom idején."