A fonó krónikája I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A szolgabíró úr ott ült az asztal legelején, mellette a tekintetes esküdt úr, jobbja felől egy szép fiatal huszárkapitány, meg egy borotválkozott német doktor, a kit felcsernek hivtak. A szolgabíró úr megkínálta a kapitány urat jóféle verpelétivel, a kapitány ur a tekintetes esküdt urat pettyegetett czigáróval, a felcser pedig belenyúlt egy fekete iskátulyába, valami egy latnyi burnótot kicsippentett, s teletömte orrlyukait. A biró uraimék pedig ott állottak nagy karimás kalapjaikkal kezükben, a világért sem merve rágyujtani, sem pedig szólani, ha nem kérdezték őket. Csak akkor szólottak kérdés nélkül, mikor a doktor úr nagyot trüsszentett, ekkor illendően s egyhangúlag rámondották „kedves egészségére kivánom !" A nótárius úr pedig ezeknél egy másodperczczel későbben, mint aféle diákos ember, azt mondotta: „conducere praecor sanitatis!" Ezek előtt az urak előtt volt egy nagy könyv, papirosból összevarrva és szépen beléniázva, meg egy hosszú faedény, melyben mogyoró nagyságú golyócskák voltak, fehér és fekete golyócskák, melyek közül húzni kellett a falu házához behajtott legénységnek.