A gaz Mocsolay! [antikvár]

Részlet a könyvből: "Rokonszenves fiatalember jelenik meg a szerkesztőségben, ősz szakállát zavartan morzsolgatja. Két kezében két szürke táska van - szakállán kívül -, a nagyobbikból egy nagyapánk-korabeli esernyő cizellált fogantyúja kandikál ki. (És nem "Kandi-kamera.") Csak áll esetlenül, körötte rohangálunk, napi penzumunkat le-leróva határidős robotunkkal. Szerényen tudomásul veszi, majd még szerényebben elővesz másik táskájából egy sámlit. Színpadi kellék - magyarázkodik, bár ügyet sem vetünk rá saját fontosságunk biztos tudatában. A fiatalember csak áll, áll - lassan megöregszik, visszafiatalodik -, majd félszegen leül egy háromnegyed szögre, székre. A következő másodpercben, korát meghazudtolva, hirtelen a székkel együtt hanyatt vágódik. Színpadi jelenet - suttogja bocsánatkérő, mutáló hangon, de nincs időnk, hogy erre reagáljunk, első a munka, az esemény, a szenzáció, holnapra lapot kell összeeszkábálni. Ez a rendkívül rokonszenves fiatalember persze mindezt érzi - már ezért érdemes volt a szerkesztőségbe bejönnie, hogy itt őt, a megállapodott, komoly, megfontolt családapát és nagyapát fiatalembernek nézik -, ezért sámlijára ülve egy papírost tesz maga elé a székre, és leírja nekünk mindezt idáig."