A Gerber érettségije [antikvár]

Részlet a könyvből: Kupfer, a kisisten. A nyárvégi reggel langyos volt és az osztály ajtaja nyitva állott. A lármás zűrzavarban Gerber diák beléptét nem vették észre. Gerber helyére ment az utolsó padba, leült és zavartalanul nézegette az elébetáruló képet. Ugyanolyan volt, mint a többi iskolai nap és Kurt Gerber szinte összefoglalóan megállapította a következőket: A XVI. kerületi reálgimnázium utolsó évfolyamának tanulói összegyűltek a tanteremben. Csoportokban álltak, vagy ültek, beszélgetésük hangos, élénk, szünet nélküli, sőt kissé kapkodó volt. Annyi mindent tudtak elmesélni a két nyári hónap után, melyeket utoljára éltek meg mint „nagyszünidőt"; utoljára azzal a csendes, nyugodt bizonyossággal, hogy a szünet vége uj tanév kezdetét jelenti és először azzal az ingerlő tudattal, hogy ez lesz az utolsó iskolai év. Az utolsó tanév! Mindig bűvös fény áradt ki ebből a három szóból, most pedig valóság lesz és ennek a valóságnak halvány, de mégis öntudatos visszfénye ott ragyogott a harminckét nyolcadikos arcán és viselkedésében. A junius huszonnyolcadikától szeptember elsejéig tartó időben valamennyien igyekeztek láthatóan átalakulni felnőttekké és túlzó biztonságérzetükben ugy tettek, mintha az utolsó tanév már mögöttük volna, mintha nem állna még előttük tiz hónap, tiz hónapi iskola ugyanugy, mint hét éven át azelőtt...