A gesztenyefa árnyékában [antikvár]

A faluban mindenki imádta a gesztenyefát. Életük részévé vált, a srácok felmászhattak rá, a lányok üldögélhettek alatta nyári estéken társalgást színlelve, miközben folyton azt lesték, nézik-e őket a fiúk.Több mint fél évszázados terebélyesedése közben a fa akkorára nőtt, hogy ő uralta a zöld gyepet, amely a bexhami házak és nyaralók többsége előtt elterült. Szép időben, hétvégeken - és persze munkaszüneti napokon - az idősebbek rendszerint nyugágyakba telepedtek a fa dús koronája alatt, miközben várták a krikettjátszma kezdetét, és csak azért távoztak, hogy a zöldön átgázoljanak áhított italukért.A fa törzséba természetesen körös-körül monogramok véstek, ezek többségét szívek szegélyezték: így fonódott egybe remény és romantika a fa rücskös, ám örökké fénylő kérgén. A monogramok ifjú tulajdonosai számára jótékony homály fedte a fa eredetének körülményeit, az, hogy milyen erőteljes jelkép volt és marad is azok számára, akik ületették.