A ghetto rózsája [antikvár]

Részlet: I. Az agg nagymama kinyitotta az ajtót és dörmögve nézett be rajta: - Még mindig az ágyban, pedig már kilencz óra is elmult! Sarah, igazán kár volt annyi pénzt reád költeni, hogy a zárdában neveltessünk Aztán megint becsukta az ajtót és a másik szobában rendbehozta reszkető kezeivel megriktult őszes fürteit, melyeket jól-rosszul egy fekete főkötő alá rejtett. Eközben azonban, az öreg nénikék szokása szerint, folyton motyogott magában: - Bezzeg nem neveltek engemet zárdában, de az ő korában már reggeli hat órakor talpon is voltam. Pedig nemes család leánya vagyok, s csak az volt a hibám, hogy beleházasodtam ezeknek a hittagadóknak a fajába. Nem beszélek Jakabról, a férjemről; neki, szegénynek, jó szive volt, és semmit sem tudott megtagadni. Még most is emlékszem a napra, mikor a Szent-Lőrincz templomban kikeresztelkedett. Egészen fehérbe volt öltözve, mint valami nazarénus, s maga a bibornok is azt mondotta, hogy istennek tetsző dolgot cselekszem, ha nűül megyek hozzá: mert miattam lett keresztény egész családjával együtt.