A gránátköves asszony [antikvár]

Részlet: Zsófi néni felöltötte nagy átalvetős kötényét és hozzákezdett a kiteregetett fehérnemű leszedéséhez. Szíve feldobogott örömében: a szárítókötelekre aggatott asztalkendők és vászonhuzatok fehérebbek voltak a frissen hullott hónál. Balzsamos, nyári szellő lobogtatta meg a nedves lepedőket s úgy látszott, a juliusi nap minden sugarát a négyszögletű udvarra összpontosította. A háztetőről, mint feketefényű nyílak fecskerajok csaptak le az udvarra. A fecskék az épület keleti szárnyának első emeleti ablakpárkányai alatt fészkeltek, ahol háborítlanul csicsereghettek naphosszat. Nem zavarta mulatságukat senki. A ház keleti szárnya ugyanis lakatlan volt. Évente legföljebb egyszer nyíltak meg, nagytakarítás alkalmával, az ablakai, néhány óra multán azonban ismét becsukódtak, a nagyvirágos függönyök összecsapódtak az üvegtáblák mögött s megadással türték, hogy a nap a foszló selyemszálak színeinek utolsó maradványait is kiszívja.