A gravelotte-i hős [antikvár]

Bartek őrjöngött, mint a vihar. Füsttől szennyesen, vértől elöntve, inkább hasonlított vadállathoz, mint emberhez, nem gondolt semmire, s minden ütése embert döntött, puskát tört, fejeket szaggatott be. Keze ijesztő gyorsasággal mozgott, mint egy pusztítást hintő gép. Elért a zászlótartóhoz, s acél ujjaival tarkón ragadta. A zászlótartó szeme kidülledt, arca felduzzadt, nagyot hördült, s keze elengedte a zászlórudat. - Hurrá! - rikoltotta Bartek s a zászlót felemelve, meglendítette a levegőben. Ezt a felemelkedő, majd aláhulló zászlót látta lentről Steinmetz tábornok. De csak egy szempillantásig láthatta, mert a másikban Bartek ugyanezzel a zászlóval már egy aranysújtásos tiszti sapkát viselő fejet vert széjjel... A legények elérték az ágyúkat. Most új kézitusa kezdődött. E pillanatban érkezett a második poznani ezred az első segítségére. A zászlórúd Bartek hatalmas mancsában most valami pokoli cséphadaróvá változott. Minden ütése szabad utat nyitott az összetömörült franciák soraiban.