A gurítónál [antikvár]

Várószoba (Gondolatok a gurítónál) Két hónappal azelőtt, hogy az első emher a Holdra lépett, az Apollo-lO legénységének furcsa élményben voh része: Hold körüli pályájuk során, a Hold sötét oldalán - ahol rá-diókapcsolatuk sem voh a Földdel — különös „ürzenét"haüottak az űrhajósok. Ez olyannyira megzavarta őket, hogy nem is akarták utóbb elmesélni, mi történt. (ÉLETZENE.) Odahallatszottak a hangok a gurítóról. A to-latómozdonynak a kapaszkodón küszködő, szapora, majd felérvén kényelmesen kieresztett, azután a kimért lejtmenetben szünetekkel meg-megerősödő szuszogása, kerekek csikordu-lásai, váltók nyekkenése, kattogás, ütközők csörömpölése. A váltókezelőnek és a szerelvényt kísérő vasutasnak szóló, külön-külön mindig megismételt, elmosódó utasítások a hangszóróból. Csendességben tisztán, másszor fátyolosan, hajladozva. A Szerb utca (utóbb Prvog ustanka, azaz Első felkelés utca) túlsó vége a vasúti átjárónál a rendező pályaudvarig ér el, onnan indul ferdén, a horgosi vasútvonallal párhuzamosan a vágány, melyen a sínpártengeren veszteglő tehervonatokról tervszerűen leválogatott vagonokat felvontatják a gurító felső pontjára, és lendületet adva nekik, közben a kellő pillanatban szakaszonként lekapcsolva alágördítik a kialakítani kívánt kompozícióhoz. Agyamon fekve a halálra gondoltam hosszasan. Hogyan lesz, hogy fog velem megtörténni? Milyen lesz az, amit meg kell egyszer élni, amit csak élő élhet meg, még tudottan és