Bővebb ismertető
A gyémántcsináló
Valami dolgom akadt a chancery Lance-en esti kilenczig; ezt elvégezvén, úgy éreztem, hogy fejfájás kerülget, ami a további munkától és mulatságtól elvette a kedvemet. Az amit az üzleti sürgés-forgás e szűk canon-jának meredek szirtjei az égből látni engedtek, derült estét jósolt; így hát nekiindultam, hogy lemegyek az Embankment-re, hol lehűtöm fejemet és a folyó tarka lámpasorát elnézegetve, kissé megpihentetem szemeimet. Abban, hogy erre legalkalmasabb idő az éjszaka, kételkedni sem lehet; a szennyes vizet eltakarja az irgalmas sötétség és ennek az átmeneti időnek fénypontjai a vörös, a fénylő narancs, a gáz-sárga és elektromosfehér, a szürke- és sötétbíbor közé eső minden lehető árnyalat elmosódó körvonalaira vannak foglalva. A Waterloo-Bridge ívein át száz fénypont jelzi a part kanyarodását, korlátja felett pedig meleg szürke tónusban emelkednek a Westminster tornyai a csillagfénybe. A sötét folyó halk suhanását itt-ott gyenge csobogás szakítja meg, megzavarva a felületén úszó fényreflexeket.
- Meleg az este, - szólalt meg egy hang mellettem.