A gyilkos kulcsa / A szoknyás vipera [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A szoknyás vipera: Állat az emberben? Iszonyatos ösztön-örökség a régmúltból? Mi az a belső késztetés, amely a csinos tiszántúli lányt gyilkosságra vezeti? A hidegvérrel elkövetett emberölések mindig megdöbbentik az embereket. A megdöbbenés ereje, sokkhatása akkor éri el tetőfokát, amikor az áldozatok gyerekek. A kislány virággal érkezett. Neki szedte, a kedves, mosolygós néninek, akinek mosolyában nem látta a viperafogak halálos csillogását. És Rozi hidegvérrel, újból ölt. Ezt a második gyilkosságot utolsó, főpróbának tartotta a harmadik előtt... A gyilkos kulcsa: Az uzsorás élete soha sincs biztonságban. Túlságosan sokan tartoznak neki és gyakran akadnak olyanok, akik szívesen elodáznák a visszafizetést egészen a pénzeszsák halála napjáig. És megint csak akadnak, akik készek előre hozni e nap dátumát. Juliska néni halálhíre megmozgatta a kedélyeket s az izgalom csak akkor csitult el, amikor a helyi lap lekörözte -, rekord gyorsasággal tett beismerő vallomást a gyilkos. - Túlságosan is gyorsan - tűnődött a bűnügyi vezető. - De ugyan miért? És valóban ő a tettes? Vajon nem járkál szabadon az igazi gyilkos, aki esetleg ismét kész embert ölni, ha érdekei úgy kívánják? Mintha csak kétségeit támasztaná alá a frissiben érkezett jelentés: a gyilkosság színhelyéről eltűnt hegedű felbukkant a városban.