Bővebb ismertető
Milka Zimková első könyve (amely rövid két év alatt két kiadást ért meg, s Betonlegelő címmel meg is filmesítették) tizenhárom novellát tartalmaz, de ez a tizenhárom kis terjedelmű novella elég a szerzőnek ahhoz, hogy a szlovák irodalomban teljesen új, sajátos világot teremtsen. A magyar irodalomban már létezik valami hasonló: Zimková népi szürrealisztikus, balladikus faluképével ismerkedve a költő Kiss Anna népi hiedelmekből, parasztmesékből és a mai falu motívumaiból megépített fojtott levegőjű, mégis egy kicsit ironikus-játékos világára kell gondolnunk. A szlovák irodalomból ez a falukép eddig hiányzott, pedig a szlovák prózának Kalinciaktól és Kukucíntól szinte máig a legjelentősebb témája a falu. Zimková teljesítményének értékét ez a tény még inkább növeli: a részletekig kidologozott poétikájú szlovák faluképbe nem volt könnyű új színeket hozni. Érdekes stílusmegoldás a könyvben a figurák tájnyelven beszélgetése: funkciója ennek távolról sem a magyar prózában megszokott helyi szín meghangsúlyozása, esetleg a beszélő ironizálása, hanem a "lelkek" egyfajta archaizálása, s így azt az alapellentétet és drámaiságot szolgálja, amely "az új világ és régi emberek" helyzetéből következik.