A Gyurkovics-fiúk [antikvár]

Az 188*-ik farsang utolsó éjszakáján különös és titokzatos kalandot éltem át, amely még a böjt végén is foglalkoztatta a fantáziámat. A nőegyesület nagy álarcos bálján voltam és mikor hajnalfelé hazaballagtam, a behavazott háztetők fölött olyan valószínűtlen, lila fényesség ült, aminőt eddig csak a Mednyánszky báró egyik-másik képén láttam. Haza érkeztem a kis legénylakásomba és botorkálva mentem végig a dolgozószobámon, aztán a koromsötét hálószobába léptem, ahol szokásom szerint tapogatózva gyujtókra kezdtem vadászni. (Erzsók asszony minden este gondoskodott róla, hogy ezt a vadászatot izgalmassá és érdekessé tegye, amennyiben ravasznál ravaszabb búvóhelyeket eszelt ki az üldözött svédek számára.) Végre halalit fujtattam, megtalálván a gyujtót. Ebben a pillanatban ideges nyugtalanság fogott el és az a biztos meggyőződés vett rajtam erőt, hogy kívülem még más valaki is lélegzik a sötét szobában...