A Gyurkovics-Leányok [antikvár]

Részlet a könyvből: A tavasszal le kellett mennem a Szerémségbe, hogy keresztvízre tartsak egy hathónapos kis pogányt. Az ősszel toppant a világba, de én már nyolcz esztendővel előbb, jogászkoromban, megígértem az apjának, hogy komája leszek. Elfoglaltságom és a fővárosi ember tunyasága tartott vissza attól, hogy idejében ura legyek a szavamnak, és mivel csökönyös czimborám megkötötte magát, hogy én leszek a keresztapa vagy senki más: fél éven át egyre jöttek a Száva mellől a hívogató, a sürgető, a fenyegető levelek. Jöttek a tudósítások a gyerekről. Már kapkod kövér kezével a Stüssi-vadász után. Már kanálból issza az ürmöst, már kerekre nyitja a szemét és csettent a nyelvével, ha hallja az édes anyja nótáját. És még nincs megkeresztelve. A pópa fenyegetőzik, az édes anyja búsul, a dadája pedig restel vele az utczára menni, mert egyre kérdik tőle, gonosz szomszédok kérdik: Hogy hívják ezt a nagy fiút?