A gyűrű [antikvár]

A fordító előszava'^ Idestova harminc év telt el azóta, hogy az ELTE Germanisztikai Intézetében néhai nyelvtörténész-professzorom, Mol-lay Károly tanár úr felhívta figyelmemet a német nyelvű svájci irodalom késő középkori - ahogy ő mondta - „furcsa madarára", Heinrich Wittenw^ilerre, akinek egyetlen, kéziratos formában ránk maradt műve, A gyűrű {Der Ring)" a korabeli alemann és bajor nyelvjárások sajátos keverése miatt nyelvileg, a lovagkori udvari eposzok „elparasztosított" parodizálása okán viszont irodalmilag olyan kihívást jelenthet egy fiatal germanista középkorász számára, amely mellett nem szabad elmennie. Ezt a kihívást még csak tetézte az a további információ, majd a könyvtárakban szerzett saját tapasztalat, hogy fentnevezett szerző a hazai germanisztikában jószerével ismeretlen. Mint kiderült, MoUay Károly volt az első magyarországi kutató, aki itthon említést tett erről az eredeti szerzőről. Egy kétoldalas recenzióról van szó, amelyet a professzor úr 1956-ban publikált az „Irodalmi Figyelő" című folyóiratban egy Witten-wilerről Németországban akkoriban megelent könyv kapcsán. Pedig azóta, hogy 1851-ben Németországban először jelent meg nyomtatásban a valószínűleg a XV. század elején egy a Bodeni-tó környékén született s később Konstanz városában jogászkodó svájci úriember által szerzett, majd több mint háromszáz évig tetszhalott állapotban különböző tulajdonosok birtokában olvasatlanul hányódó eposz, német nyelvterületen könyvtárnyi irodalom született róla, továbbá négyen is lefordították mai német nyelvre, sőt angolul és japánul (!) is megjelent teljes terjedelmében. Miután átrágtam magam a korántsem könnyű szövegen, majd később megismerkedtem a fordításokkal is, elkezdtem Az előszó egyes tényszerű és elemző megállapításait Rolf Bräuer, Helmut Birkhan, Bernhard Sowinski és Horst Brunner szövegkiadásainak kommentárjaiból, elő- és utószavaiból merítettem. (A ford.) A jelen kiadás címeként szereplő cím-, alcím- és szerzőegyüttes a fordító saját „terméke". fr