A háború belülről nézve [antikvár]

Az Etna füstölgő kráterénél, a természetnek e fenségbe és borzalmasságba burkolt csúcsán vagy ahogy Pindaros nevezte, az "ég oszlopán" futott át lelkemen egy pillanat alatt egyetlen érzéshullámban egyesülve a nagyszerűnek és megdöbbentőnek, a felemelőnek és megdermesztőnek érzete. Hiszen az "ég oszlopán" a pokol torkánál álltam a fenségestől égbe ragadó, a borzalmasságtól megrázkódtató benyomásokkal.A természet nagy Pantheonjának csillagokkal kirakott kékülő kupolája alatt ameddig a szem csak elláthatott, tengerek hullámai nyaldosták a földet és ölelkeztek össze a lehajló égbolttal. A föld e legnagyszerűbb perspektívájú panorámájában egész Szicilia csak néhány arasznyinak tűnt fel, arra is ráfeküdt az "ég oszlopának" hatalmas árnyéka. Az Etnának megszaggatott palástján, kialudt kráterek, tátongó hasadékok meredeztek reám némán hírdetve, hogy a természet Pantheonjának e fenséges kupolája alatt alvilági erők tomboltak, széttépve, tüzes lávafolyammal felperzselve, hamuhegyekkel elborítva, elpusztítva mindent, ami él, még önmagukat is.