A háború hullámai [antikvár]

A Kr. e. 490-ben, illetve 480-479-ben a perzsák fölött aratott eposzi győzelmeik révén Athén és Spárta Görögország és az Égei-tenger kiemelkedő hatalmává vált. Spárta a szárazföldön, Athén a tengeren. Egy fél évszázadon keresztül a két állam hatalmi egyensúlyt tartott fenn. Athénban ezek az évek jelentették a periklészi demokrácia aranykorának kezdetét. Ekkor épült a Parthenon, ekkor születtek Aiszkhülosz tragédiái, ekkor lépett színre Szophoklész és Euripidész; ekkor kezdte tanítását Szókratész. Kr. e. 431-re azonban Athén hatalma túl nyomasztóvá vált, és Görögország szabad államai nem akarták tovább tűrni. Háború kezdődött. Kezdetét vette az a küzdelem, amelyet Thuküdidész a „történelem legnagyobb háborújá"-nak nevezett, s amely - mint azt a jóslat is megmondta - háromszor kilenc évig tartott, és Athén kapitulációjával, 404-ben ért véget. Egy ember volt, aki erre a konfliktusra a többieknél sokkal jobban rányomta bélyegét, mégpedig az athéni Alkibiadész. Periklész rokona, Szókratész bizalmasa, a korabeli források szerint korának legszebb, legragyogóbb férfija. Ugyanakkor a leginkább törvényszegő is. Hadvezérként soha nem szenvedett vereséget.