A halálkelepce I-II. [antikvár]

Részlet: Egy barátságtalan, durva decemberi napon Henry Dübell elhagyta a szobáját és szokása szerint fölkereste a klubját. Megkérdezte a portást, vajjon van-e levele és ugyanazt a választ kapta mint mindig, melyet olyan ember várhat, ki négy esztendőt töltött külföldön és ezen idő alatt nem írt senki fiának. Dübell fejbólintással köszönt és a dohányzóba ment, hogy elolvassa a reggeli újdonságokat. Délfelé hozzáült néhány felszínes ismerős és most, egy ponhár igazi hollandi keserű mellett, élmények kölcsönös elmondásával töltötték az időt. Ebben a klubban sok volt a hontalan, akik indiai gumiültetvényekről, tengerentúli telepekről, afrikai erdőkből és más civilizálatlan vidékekről jöttek. Valamennyien, amikor odaát voltak, sokat beszéltek a szép időkről, amikor megint otthon lesznek; és akik hazaértek, csakúgy, mint Dübell, egyébről se beszéltek, mint hamaros elutazásukról.