A halálon innen, az életen túl [antikvár]

Részlet: Szomorú és törődött emberek ültek a kocsiban. A vonat kerekei igyekvőn kattogtak s egy kis parasztgyerek fáradt komolysággal aludt az anyja ölében. Sárga szalmakalapját az asszony tartotta a kezében; maga is fáradt volt, álmosan nézte a szikra-csillagokat, amint fekete füsttel keverten eliramodtak az ablak előtt. Rossz dolgok jutottak az eszébe. Hogy a malac megdöglött, amit hízónak szántak és az a tyúk olyan nem jó helyre tojik ott, a szénatartóban. Ha a Bodri észreveszi egyszer, a kendermagostól ugyan nem lát többet tojást. Az az átkozott, rossz kutya mindent felfal! A multkor is elvitte a szappant; még a szitát is majd hogy meg nem ette paradicsomfőzéskor... Arra gondolt, hogy ki kéne végezni a kutyát. De akkor megint ki csóválja a farkát és ki ugrál fel az ölükbe, ha így hazamennek? A kutya már előre jelenti az otthon jó melegét és a gyerek is hogy szereti azt a bolondos dögöt... Nem tudta elhatározni, mit csináljon a kutyával. Megigazította a gyereket az ölében és ő maga is szunyókálni kezdett.