A halálra ítélt szakasz [antikvár]

A magasban egy gránát zúgott el s alig párszáz méterrel arrébb csapódott be. Mazursky őrmester kinyitotta a szemét. - Mi a fasz volt ez? Egy nehézgránát - felelte Dooley tizedes, aki-Mazursky mellett aludt a sátorlapban. - Tudom, hogy egy kibaszott nehézgránát volt. - Akkor minek kérdezed? Mazursky morgott valamit, de nem lehetett érteni. - Aludj tovább - mondta Dooley. - Egy német biztosan nekidőlt az ágyújának, az meg elsült. Mazursky felült és felvette rohamsisakját. Harminckét éves volt, borostás és törődött. Nem hitte, hogy az a német ágyú véletlenül sült el. Zubbonyának mellényzsebében kotorászva előhúzott egy félig szívott szivart és a szájába vette. Megbízható öreg Zippójával gyújtotta meg. A Zippo fényénél órájára pillantott. Reggel fél hat volt, 1944. december tizenhatodika, s ezredének állása ekkor a francia Ardennek erdeiben húzódott. Még egy gránát robbant, ezúttal néhány száz méternyire előttük. Dooley felült és a sisakjáért nyúlt.