A halálra ítélt szakasz [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hartmannak nagy füle, nagy orra és nagy foga volt. Fosztogatónak is szokták szólítani, ezt a becenevet rendszerint minden kansasi megkapja. - Tudod, mit csinálok a háború után, Braithwaite? - kérdezte álmodozva, szándékosan megfeledkezve arról, hogy még ezt a napot sem fogja jószerivel túlélni, nemhogy a háborút. - Mit? - kérdezte Braithwaite, aki e pillanatban szintén szívesen kerülte a nyomasztó témákat. - Szerzek vagy kétszáz hektár jó ártéri földet és termesztek rajta egy kis kukoricát. - Mi az ördög az az ártéri föld? - vágott közbe Braithwaite. Hartman rásandított oldalvást. - Nem tudod, hogy az ártéri föld micsoda? - Nem kérdeztem volna meg, ha tudnám. - Az áldóját, el se hittem volna, hogy egy felnőtt ember nem tudja, mi az az ártéri föld. - Na, hát mi a nyavalya? - Az ártéri föld az, ami valami víz mellett van. És nagyon jól meg lehet művelni. - Aha, már értem. - És ezenkívül lesz néhány disznóm is. Kukoricával fogom hízlalni őket és aztán eladom mindet a húsfeldolgozóknak. A trágyájukat meg visszaviszem a kukoricaföldre. Így látod semmi se megy veszendőbe. A disznóhizlalásban van pénz. Például mit gondolsz, miből van az a húsos sütemény? - Disznótrágyából. - Az íze tényleg olyan, de különben nem abból csinálták. Hanem disznóhúsból. - Még a végén elhiszem. - Nem is volt olyan rossz. - De igen. - Ó, nem. Na aztán lesz még egy szép kis kertem, ahol saját magamnak termesztek majd kukoricát és epret, meg néhány tyúkot, hogy mindig legyen friss tojás. Tudod az a jó egy farmon, hogy sohasem kell amiatt aggódnod, hogy nincs mit enni. Braithwaite Hartman szemébe nézett. - Te, Fosztogató, basztál már meg disznót? - Egy disznót megbaszni! - Persze, egy disznót. Te, meg a hozzád hasonló srácok állandóan az állatokkal dugnak a farmokon, hát nem? - Az ördögöt! - Úgy hallottam. - Hát, nem mindig - mondta Hartman ingerülten. - A malackával milyen? - Soha az életemben nem dugtam meg disznót. - Hát birkát? Úgy hallottam, ugyanolyanok, mint a nők. - Amerre mi lakunk, nincsenek birkák. - Tehenek? Hartman fapofát vágott. - Na jó, néhány tehénnel csináltam annak idején. - És milyen? - Tudod nagyon kell vigyáznod, hogy le ne essél a fejőszékről. mert ha tehénnel akarod csinálni, fejőszékre kell állni. Különben, a nőkön kívül persze, a legszívesebben csirkéket dugtam meg. Nem is tud semmit az életről, aki még nem dugott meg csirkét. Braithwaire teljesen elképedt. Most már maga se tudta eldönteni, Hartman ugratja-e vagy komolyan beszél."