A halászó macska uccája [antikvár]

Vajon miért kapja kézbe az olvasó ma, 1989-ben ezt az elfelejtett, s csak az idősebbek emlékezetében élő könyvet? Csupán azért, mert divatba jött a két világháború közötti sikerregények, a bestsellerek újra kiadása? Nosztalgiát akarunk kielégíteni? Nem egészen. Hiszen nem találomra ragadtuk ki a A halászó macska uccája-t abból a rengeteg munkából, amelyek a maguk idejében híressé váltak, a komoly irodalomnak minősített művekhez mérten elképesztően magas példányszámban jelentek meg, hogy aztán az idők múltával mégis feledésbe merüljenek, s ott porosodjanak a családi könyvtárak polcain, vagy mihasznának tekintve, hasonló társaikkal együtt, pakkokba kötözötten a padlások homályában leljék vesztüket. Kétségtelen, kiadási szándékunkban az is vezérelt minket, hogy megismertessük a mai olvasóval a harmincas évek lektűr irodalmát - annak egy jeles példányát -, megmutatván, hogy az élvonalbeliek, a mára klasszikussá vált alkotók művei mellett (vagy sokszor azok helyett) mit olvasott a korabeli közönség. Mégpedig mohón és csodálattal. S milyen is az a regény, amely írójának itthon és külföldön gyors sikert és hírnevet szerzett, míg a kortársi irodalom legnagyobbjai alig jutottak ennek a káprázatos publicitásnak akár csak a tizedéhez is.