A hallgatás völgye I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az elegáns fiatal hölgy számára - arca előtt sűrű, gyöngyszínű fátyollal - ez az egész egy új, érdekes színjáték volt, melyet buzgón és kissé aggodalmasan élvezett. Az út már tizennyolc óra hosszat tartott és a célja - a civilizáció vége. Mögötte a padon, mély durva hang riasztotta fel elgondolkodásából. Ez a hang beszélt valakihez a "bandáról". A fátyolos nő akaratlanul bólogatott. Igenis, ez a helyes elnevezés, ez az egyetlen igazi elnevezés erre a zűrzavaros embercsoportra, mely hónapok óta árad ide a hegyekbe... végtelen, nevető, rikácsoló és istentelen banda; minden arasza acélos ideg és vörös izmos hú; durva férfiak, de úttörők abból a különös fajtából, kik egyengetik a civilizáció útját és húsukból és vérükből nemzeteket hoznak létre. A fiatal hölggyel szemben ült egy sötétszemű leány pirosra festett képpel és beesett orcával, akin meg lehetett látni, hogy miféle. Most mögötte újra megszólalt az a hang. Súgva mondott valamit az egyik férfi a másiknak "erről a két könnyelmű hölgyecskéről"..."