A háló [antikvár]

Fedlap sarkai kopottasak.
Valós történetet olvashatnak csaknem 500 oldalon, ezúttal valódi szereplőkkel és szerepekkel. Egy nagyjából egyéves időszakról (2000 őszétől 2001 nyaráig), a pokolba vezető út állomásairól. Bár 2001-et hivatalosan megbecsült kormánytagként kezdtem, rövidesen felmentettek, sőt valósággal kidobtak, kiseprűztek hivatalomból. És nem érték be ennyivel, rám kényszerítették az áldozat hálátlan szerepét. A könyvben szereplők sokasága tűik fel: a kormányból, az agrártárcától, a parlamenti frakciókból, általában a politikából, valamint a médiából és a "háttéremberek" világából. Sokan szövik a hálót, vesznek részt a hálóvetésben, de az álcázásban is. Közben "átrendezik" a politikai palettát, felülírják a választók akaratát. Az eseményekről folyamatosan mesélnek, de a közvélemény ma sem érti: mi is történt? Amit sejt, nem a sulykolt verzió. - Mesésen élünk - állapítom meg, és ez most arra a meseszerű (virtuális) közegre vonatkozik, ami körülölel. Elnagyolt mesehősökkel, szeplőtlenül jókkal és ördögien gonoszakkal és persze szánalmasakkal, akik mindig rosszat akarnak és tesznek. A mesemondók csapata pedig megmondja, szükség szerint megismétli, kit minek kell tartani. A könyvben a szereplők kiszabadulnak virtuális világukból. Sokan nyilván ennek nem örülnek: nem bújhatnak továbbra is a paravánok, kulisszák, álarcok mögé, és a mesék számukra kényelmes közegébe. Én sem örömömben írtam meg a valós történetet: magamról, rólunk, mindannyiunk kilátásairól.