A hamis Nero [antikvár]

Részlet a könyvből:Amikor Varró szenátor ezen a március hatodikán a császári, római Szíria tartomány kormányzói palotája felé tartott, a járókelők hosszasan bámultak gyaloghintója után. Cejon, a kormányzó két nappal ezelőtt vette át ünnepélyesen hatalmának jelvényeit, bárdokat és vesszőnyalábot s mindenkinek feltűnt, hogy Varró szenátor, a tartomány legtekintélyesebb férfia nem jelent meg a szertartáson. Most, hogy kissé elkésve tisztelegni ment, egész Antiochia kíváncsian várta, milyen lesz a viszony közte és az új ember között. Ragyogó tavasz volt, meglehetősen hűvös, a hegyek felől vidám kis szél fújdogált. A gyaloghintó befordult a pompás, hosszú főútra. Varró szenátor... duzzadt ajka körül apró mosolygás bújkált... gyakorlott szemmel megállapította, hogy az új kormányzó mellszobra máris ott díszeleg számos középület és nagy üzletház előtt, buzgó hivatalnokok és polgárok tisztelete jeléül. A sietve tovaimbolygó hordszékéből szemügyre vette a szobrokat. Görcsösen felhúzott vállon apró, kemény, csontos fej ül. Mennyi ideje annak, hogy hús-vér elevenségében látta ezt a fejet? Tizenkettő, nem... tizenhárom esztendeje. Akkoriban jóindulatú lenézéssel szemlélgette ezt a fejet.