A hangok messzire szállnak [antikvár]

Részlet a könyvből: Vak ember ment a gáton. A vakok fehér botjával és szálfaegyenes tartásával. Nyugodt lépésekkel haladt a kitaposott ösvényen. Botjával kaszálta maga mellett a hosszúra nőtt füvet, és néha-néha megkoccantotta a telefonoszlopok betonját. Ügyelte a lépéseit, és figyelte a tavaszi táj hangjait. A megszokott csendességben is életre keltek olyan apró neszezések, amelyek irányították a folyómenti tanya felé. Sűrűn járt erre, és így hallásába befészkelték magukat a tájat szétszaggató tanyák, fasorok és füzesek váltakozó hangjai.