A harcos nép [antikvár]

Részlet a regényből: "A Nagy Halas Folyó mentén a bozótban nem moccant semmi. Sem madár, sem négylábú. Még a fák apró levelei is összezsugorodva, aléltan csüggtek. Mindenre ránehezedett a déli órák elviselhetetlen súlya, csend volt, tücsök sem cirpelt. Az üres, fakó égről a nap tüzelt az öreg Frederik házára, a csupasz földre, mely körülvette, a magányos fára, mely kapuja előtt állt és a fához pányvázott két pejlóra. Hátával a fának támaszkodva, mezítlábas hottentotta guggolt a sarkán. Pillantása ide-oda járt a ház és a kutyák között. Azok meg őt figyelték."