A harmadik Róma I. [antikvár]

Miután a Savoia-ház Olaszországot 1859-61-ben alkotmányos monarchiában egyesítette, a hatalom egy csekélyszámú oligarchiának kezébe jutott, amely változó szerencsével kormányozta Olaszországot napjainkig, miközben hol ilyen, hol amolyan eszközökkel sikerült megvédelmeznie a maga helyzetét, amelyet egyre fenyegettek azutolsó nemzedékekben megerősödött demokratikus áramlatok. Ez az oligarchia, amelynek mindig kezében volt a hatalom lényege, mert ura volt a sajtónak, a közvéleménynek és a Parlament két házának, csekélyszámú magasrangú kárból, nagyiparosból és nagybirtokosból, csekélyszámú tekintélyes és befolyásos politikusból és csekélyszámú intellektuelből áll, akiknek sikerült a magas tudományos állásokat elfoglalniok. Olaszország első három királya alatt az Udvar volt az összekötő kapcsa és legfőbb támasza ennek az oligarchiának. Ez a regény történelmi és politikai szempontból is értékes, mert első és egyetlen, amely néhány jellegzetes személyiségben rajzolja ezt az oligarchiát, éppen abban a pillanatban, amely ragyogásának talán utolsó pillanata volt, mielőtt még az aduai ütközettel meg nem kezdődött a hanyatlása.