A három testőr I-II. [antikvár]

AZ IDŐSEBB DUMAS. Az idősebb Dumasnak húsz esztendős korában nem igen volt mire támaszkodnia. Apjától, Alexandre Davy-Dumas tábornoktól, a ki szent-domingói születésű mulatt - fehér apa és néger anya gyermeke - volt, csak nagy testierőt és szerencsés véralkatot örökölt, de vagyont nem. Tanúlni pedig olyan keveset tanúlt, hogy hasonló lelki elhanyagoltságra a franczia írók életrajzaiban aligha van még egy másik példa. Otthon tanúlgatott valami keveset egy szegény abbétól, a ki maga sem dicsekedhetett sok ismerettel, de éppen csak hogy analfabéta nem maradt,, az írás-olvasáson kívül egyebet nem tudott, özvegy édesanyja nyakán éldegélt Villers-Cotterets-ben és semmittevéssel foglalkozott, abban a hiszemben, hogy maradt annyijok, a miből megélhet. Kiderült, hogy tévedett; anyja egy napon kénytelen volt megvallani neki, hogy örökségük nagyobbik részét fölemésztették az adósságok, a többit pedig már fölélték.