A hatezeréves férfi [antikvár]

A fürdő kávéházi verandáján tavaly összetalálkoztam Pintér mérnökkel, aki iskolatársam volt valamikor a veszprémi gimnáziumban. Pintér kalábriászt játszott egy hüvös sarokban, mellette pedig egy buzavirágos-kalapu fiaital aszszony olvasgatta a harmadnapos ujságokat. Egyszerre fölismertük egymást, az öreg Pintér elérzékenyülve borult a nyakamba, majd örvendezve bemutatott a feleségének. - Nézd cica, nézd, mondta az újságot olvasó fiatal asszonynak, - bemutatom neked a vén Lászlót, akivel hat éven át betyárkodtunk a veszprémi vár kanonoki palotái körül . . . Ej, ej, öreg kutya, hogy megnőttél, megemberedtél . . . Ez a szép asszony itt a feleségem, aki hiven megtartja, amit az oltár előtt megfogadott . . . mert lám, még a kalábriás asztal mellé is is követi az ő szerető uracskáját . .