A hátrahagyottak [antikvár]

Részlet a könyvből: "LAURIE GARVEY NEM ÚGY NŐTT FEL, hogy higgyen az Elragadtatásban. Nem úgy nőtt fel, hogy bármiben is higgyen, kivéve magában a hit ostobaságában. Agnosztikusok vagyunk, szokta mondani a srácainak, amikor még kicsik voltak, és meg kellett magukat határozniuk katolikus, zsidó és unitárius barátaiknak. Nem tudjuk, van-e Isten, és senki más sem tudja. Mondhatják, hogy tudják, de igazából nem tudják. Először főiskolás gólyaként hallott az Elragadtatásról a Bevezetés a vallások világába című tantárgy óráin. A professzor által leírt jelenség számára viccnek tűnt, keresztények serege lebeg ki ruhájából, fölemelkedik házaik és autóik teteje fölé, hogy az égben Jézussal találkozzanak, mindenki más pedig tátott szájjal áll, azon tűnődve, hová tűnt az a sok jó ember. A teológia homályos maradt előtte, még az után is, hogy szövegkönyvében elolvasta a „Millennium előtti diszpenzacionalizmus" című fejezetben az Armageddonról, az Antikrisztusról és az Apokalipszis négy lovasáról szóló halandzsát. Vallásos giccsnek érezte, olyan vacaknak, mint egy fekete bársonyfestményt, olyan fantáziálásnak, amely olyanoknak vonzó, akik túl sok sült ételt ettek, elfenekelték a kölykeiket, és semmi gondjuk sem volt azzal az elmélettel, hogy szeretett Istenük a homokosok megbüntetésére találta fel az AIDS-et."