A ​havasok menyasszonya [antikvár]

Kiadói borítója szakadozott, halványan elszíneződött. Fedlapjának alsó sarkán kis beázási folt.
Frantisek ​Švantner 1912. január 29-én munkásgyerekként született Bystrán, egy Brezno környéki kis faluban. Szülei tanulni küldik. Mint ő maga írja életrajzában, talán csak azért, mert abban az időben a gyárban nem vettek fel több inast, így lett belőle tanító. A Švantnert csupán gazdagon csillogó, népies romantikájú, misztikus történeteiből ismerők értetlenül állnak szemben Švantnerral, a polgári egyénnel. Írásainak szorongásoktól és nyugtalanságoktól vemhes, különös légköre nehezen egyeztethető össze azzal a jókedvű, ésszerű, józan emberrel, aki az első, polgári köztársaság idején tanító létére munkáskörök vezetője, esténként a Tőkét magyarázza, s akit élénk szelleme és intellektusának reális hajlandóságai szorosan egybefűznek korával és annak égető társadalmi kérdéseivel. Honnan ez a bonyolultság, írásainak és életrajzi adatainak ez a kétfélesége? A havasok menyasszonya korán elhalt költője azok közül a romantikus alkatú lények közül való, akikre egyaránt jellemző, hogy bírálón szembefordulnak a társadalmi viszonyokkal, harcolnak minden ellen, ami elavult, korlátozó és megalázó, és ugyanakkor, képzeletük erejénél és érzelmi világuk felfokozott érzékenységénél fogva megváltoztatják a valóságot, újjá formálják, egy szebbet és jobbat gondolnak ki helyette. Elbeszéléseiben erkölcsi és szociális problematikát dolgoz fel, s minthogy abban az időben ezt csak bujtatva tehette, romantikus alkatának megfelelően többnyire meséket, hihetetlen, szörnyűséges történeteket ír. A mesék és a természet világa jelentette számára az egyetlen elfogadható világot, ahol szabadnak érezhette magát, mert a harmincas évek nyomorúságát, szociális igazságtalanságait s az úgynevezett szlovák állam társadalmi és politikai valóságát elfogadni semmiképp sem tudta.