A ház és gazdája [antikvár]

Részlet a műből: "Ime, egy ház története; olyan házé, amely dúsabb években épült és hosszú időn át nyugalomban terpeszkedett, akár egy fehér madár zöld fészkében. Olyan házé, amely aztán később végigszenvedett sok bánatot s egy nagy háborút, hogy átvészelve azt, egy mégnagyobbat is megérjen. A története mindvégig emberi történet s ennek így is kell lennie, ha egy házban van erő és nagyság, szépség és előkelőség. A legtöbb ilyen házat halálra ítélte már az új idők ritmusa, mely - mint a jazz - nem abból a korból való, amelyben ők születtek. Az én szememben az ódon házak mind élőlények; akár falusi viskók, akár városi villák, mindent át- meg átitatta azok emléke, akik bennük éltek. Nem téglából épült, egészséges, de visszataszító dobozok, amelyekben úgy húzzák meg magukat az emberek, minta tyúkok a ketrecben. Persze mindez az én előítéletem (ha ugyan előítéletnek lehet nevezni) s egy öreg ember nézeteit a fiatalok többnyire végtelenül unalmasnak találják. Megértem, hogy sokan a fiatalok közül bennünket, öregeket vén medvéknek neveznek. Nos, ez egy ilyen vén medve könyve."