A hegyek hőse [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Brenner-hágótól nem messze... mintegy az Észak- és Déltirolt kettészelő vízválasztó koronájaként ... dolomitszerű hegy mered magasan az égbe. Északi lejtője jeges, még nyáron is majdnem mindig hó borítja, míg hatalmas déli lejtője korallszínben, lángoló pirosan izzik, mint a szomszédos Dolomitok, amint felköszönnek messzi lentről, délről. Csúcsa messzire kiragyog a környező csúcsok közül. A meredek falak és oszlopok hirtelenül és büszkén törnek a pflerschi völgyből a felhők felé. Cikk-cakkos koronája körül gyakran megül a magányos felhő és olyankor a völgybeli parasztok aggodalmasan csóválják a fejüket: - Füstöl a Tribulaun! - És ez rossz időt jelent. A büszke hegy lábánál, kissé északra attól a nyeregtől, amiből keleti szárnya kinő, egy hágó húzódik, az obernbergi hágó és nem messze a hágó alatt szép kék hegyi tó terül el. A hágóról gyönyörű kilátás nyílik Tirol északi és déli részei felé... szívdobogtató, pompás látvány. Míg az Inn völgyén túl még láthatók a menekülő Karwendel hegység vad láncai és szakadékai, keleten és nyugaton a Tribulauntól az Oetz, Stubai és Ziller völgyi jéghegyek emelgetik fejüket ijesztő merészen megközelíthetetlenül az éterbe. Lent délen, a kék messzeségben feltűnik a gazdag, termékeny Etsch völgye és ha az ember hosszabban szemlélődik, még a Rózsakert vad és különös dolomitjait és a Lankofel óriás pilléreit is felfedezheti. Nagy, kék messzeségben fekszenek, mint valami álombeli elvarázsolt ország, mint az istenek titokzatos, mesebeli kertje. A nyári fény lágyan, aranyosan árad el a vidék fölött. Magasan a hegyek és csúcsok fölött büszke vitorlásgályákként terebélyes távoli felhők úsznak, messzi, végtelen utakra."