A hegyfalvi tejesember [antikvár]

Részlet a könyvből: Rendesen úgy kilenc óra körül nyikorog az udvarház főépületének álmos külső ajtaja s kiereszti az uraságot, mert ezidőtájt, reggeli után kezdi meg Ulrik von Kremer első körútját birtokain, ahol a nyarat szokta eltölteni Szentgyörgynaptól Szentmihálynapig - egyedül, mint mindig. Külsejében Hegyfalva (Mäekül) ura nem mutat a szemlélőnek éveken át semmiféle változást: ugyanaz a formájavesztett sötétkék seviotkabát, az üléstől megfakult farokkal s a kortól csillogóvá lett ujjakkal és kebellel, ugyanaz a kék mellény régi és új ételfoltokkal, amelyek bizonyítják, hogy Kremer úr reggeli terítékéről sohasem hiányzik a lágytojás; ugyanaz a zöldre avult fekete tányérsapka fénytelenné vált simlivel és kidűlő béléssel - s végtére ugyanaz a szürke- és barnacsíkos angol nadrág, amelynek térde és sarokfeletti széle szintén nem kevésbbé érthetően beszél a jómód és szépség eltűnéséről s nem igen vall uraságra. Vagyonos embert csupán a pajzsforma címerdísszel ékesített vastag pecsétgyűrű árul el a mutatóujjnak feltűnően nagy bütyke mögött s a mellény felett vörösen csillogó, aranyszálú páncélháló s az ennek zsebjében levő és igen ritkán előkerülő genfi aranyóra, amely, úgy látszik, állandó családi örökség, mert a cifrázat rég lekopott horpadt fedeléről...