A helyzet [antikvár]

Védőborító kopott, hullámos, utolsó két lap sűrűn teleírt.
A karcolatok és pillanatképek - amelyekből a máig megjelent magyar fordításokhoz viszonyítva a legbővebb válogatást veszi kezébe e könnyvel az olvasó - messzemenően gyümölcsöztetik a színműíró Caragiale párbeszédeinek leleményét. A fennkölt vagy szalonképes színpadi nyelv helyett Caragiale meghonosítja szűkebb pátriája, a Ploiesti környéki Prahova völgyi nyelvjárás sajátságait, Bukarest és a vidéki kisvárosok argójának fordulatait. Pillanatképeinek egy része valójában villámjelenet, amelyekben a párbeszédeken kívüli szöveg oly tömör és érzékletes, mint a színpadi utasítás vagy környezetjelző díszletleírás. A fordítónak tehát a beszélt nyelv különösen gyorsan pergő "poénjait", azok plasztikus erejét kell mindenekelőtt megtalálnia a fordítás nyelvében, ami már azért is nehéz feladat, mert az argó a leggyorsabban változó, elhaló és gyarapodó nyelvrétege minden nemzeti nyelvnek. Mennyi patina maradhat korjelzőként a mindig kortársakhoz szóló fordításban, és mennyit bír el a szöveg az argó újabb fordulataiból - ezen az arányon áll vagy bukik Caragiale karcolatainak és pillanatképeinek hiteles fordítása. Szász János