A Herries család I-VIII. [antikvár]

A jó történelmi regény legjellemzőbb tulajdonsága talán nemcsak a korfestés és az események pontos lerögzítése. A kor megfoghatatlan és mégis alapvetően fontos légkörének megteremtése mellett az emberek ábrázolása látszik a leglényegesebb feladatnak ezen a téren. Hiszen csaknem valamennyi regénynél akár régmúlt századokba merül vissza, akár a ma lázas és bizonytalan történéseit követi - az élő matéria, az emberi sors, háború és béke, öröm és szenvedés, büszkeség és alázat az, ami legjobban érdekli s fogja meg az olvasót. Hugh Walpole, akinek leghatalmasabb alkotása most kerül a magyar közönség elé, diadalmasan állja meg ezt a próbát. Ötvenéves múlt ez az író, akit az angolok büszkén vallanak a nemes értelemben vett romantika mesterének - és ötvenéves korára negyvennél több könyvet írt. A negyven kötet között egyformán szerepel London életének ábrázolása, néhány nagyon finom és nagyon érdekes irodalmi grandguignol, öt kötetre való regény-tanulmánya a gyermeki léleknek s néhány tucat elbeszélés, amely földön- és érzékentúli élményeket igyekszik megrögzíteni. Walpole egy anglikán püspök fia. Előkelő és szinte üvegházi légkörben nevelkedett. Polchesteri regényeiben, amelyek egy székesegyház városának csendes, titkos tragédiákban és harcokban bővelkedő életét festik, ennek a gyermekkornak állít maradandó emléket.