A hét sváb [antikvár]

Részlet: A citromsárga nagy postakocsi, ajtaján a császári páros sassal, himbálva görög végig a nyílegyenesre kiléniázott országúton. A rónaság fölött, amely lapos, mint a pihenő óceán, olyan mélységesen és vakítóan kék a bánsági ég, hogy egészen bele lehet kábulni, ha sokáig elnézi az ember. Nagy legelők, majd keskeny sávokra osztott parasztföldek maradnak el a kocsi mögött. Kékeszöld májusi búza- és kénsárga repcetáblák. Az út szélén óriásivá nő a lapulevél és ölnyire felszökik az ökörfarkkóró ; a fekete földben még az őstermészet szűzies ereje erjed. A postakocsis mellett, minden nemzetbeli futóbetyárok elrettentésére, egy katona szundikál a magas bakon, pipával az agyarán. A mellét fehér szíjak fűzik keresztbe és álmában is erősen ölelgeti szuronyos puskáját. A kocsis most megfújja rézkürtjét és a postásinduló vidám hangjait fehérre meszelt házfalak verik vissza. A sok eperfáról és az ordítozó gyerekseregről tudni lehet, hogy sváb faluba érkeztek. Egy szembejövő szekeres tisztelettel és ijedten kapkod a gyeplő után.