A hetes és a hercegnő [antikvár]

Részlet a könyvből: A kapunyílás, ahol Miss Wivern megállt, csak egy lépcsőfokkal volt magasabban a sáros londoni utca szintjénél. Valamikor díszes bejárat lehetett; erről beszéltek faragott kőbálványai és az ajtószárnyak faberakása. Bizonyára sokszor lépdeltek itt be hajporos parókáikkal és puffos krinolinjaikkal előkelő dámák, csipkés zsabójú, brokát kabátos gavallérok társaságában. De mindez régen lehetett: a faberakás felpattogzott és megrepedezett, a kapu melletti földszintes ablakból ételszag árad és egy borbélyüzlet színes kenőcsei, flaskái fölötti kalitkában elhagyott seregély hintázik. A sűrű késő délutáni köd sötétjében alig lehetett elolvasni a házszámot. Mis Wivern felpislantott főkötője alól - egyszer, mégegyszer, harmadszor is - aztán palackzöld köpenye alá nyúlva, előkotorta etruszk vázákra emlékeztető tarsolyát. Kivett belőle egy papírlapot, összehasonlította a felírt számokat: újra felnézett s elölről kezdte az egészet.