A hires Bodolay [antikvár]

Hallották-e már a hírét a híres Bodolaynak? Kétségtelenül vannak, akik már hallották, de vannak olyanok is, akik még nem hallották. Ha ilyenek nem lettek volna, Gáspár László sohase lett volna ennek a történetnek a hősévé, sőt hihető, hogy egyáltalában nem is lett volna hőssé soha. Mert hogy lélekből való hősnek született volna Gáspár László, azt bizony nem árulta el soha semmiféle cselekedetével. Még a hangjával sem. Csöndes, szíves, szerény fiú volt mindig, a szeme szelíd kék, az arca könnyen piruló. Ami még mind nem jelenti azt, hogy gyáva lett volna a legény, de vakmerő egész bizonyosan nem volt, inkább egy kicsit félős természetű. El mert lenni egyedül sötét szobában is, csak azt tette meg ilyenkor, hogy fütyörészett, olyan hangosan, ahogyan csak tudott. A história azzal az örömmel kezdődött, hogy egy estén Gáspár László táviratot kapott az ágotai polgármestertől. A polgármester röviden, de szívesen tudatta vele, hogy a pályázata eredményes volt: őt választották meg városi mérnöknek Ágotán...