A históriás [antikvár]

Világ van a szegény ember vállán, Istent emelt mindig másik vállán. Dühödne meg oko an egyszerre, Mindakettőt ledobná egyszerre. Szegény ember sose kér kalácsot, Szegényember sose kap kalácsot, Kis kenyérrel, nagyon feketével Frehcr lelkét őrzi feketével (József Attila) Nem ismrték Orosházán, a piacon látták meg először, amikor 'kínálni kezdte „históriáit4*. Kora reggel volt, az árusok jórésze még ki sem rakodott. Az asszonynép lassan szállingózott a városból. A tanyaiak most kászolódtak le a beálló kocsikról. Negyvennyolc novembere erős telet hozott, bár nagy hideg nem volt. Éjjel sűrű hó esett, elfojtotta a kerék-zörgést s a léptek koppanását. Az emberek némán topogtak, nézték a kiraíkodást. Csizmadiák aggatták ki a kordován, meg bagaria csizmákat, amott bocskorok sora szerénykedett. Késesek, kosárfonók, szappanosok, szűrszabók, vászonárusok, készülődtek a vásárra. Mire egészen kireggellett, a tér megtelt sátrakkal, bakokra fektetett deszkákkal, melyeiken százféle áru kínálkozott. Az idegen ember széthasított köles-zsákot terített maga elé s arra rakta ki portékáját. Egy szappanfőző sátra mellett fogott magának helyet. A súlyos, vaskos, hólyagos felületű szappantáblák mögül csodálkozó és