A hit, a megtérés és az imádság útja [antikvár]

Előszó: A hit hegyeket mozgat Fél órán belül kétszer felnőni Még reggel fél hét sem volt mikor az ágyam mellett csöngött a vonalas telefon. Anyukám szólt bele zaklatottan, sírós, magas hangon: „Azonnal indulj gyermekem, apád visszaesett az ágyban és nem mozdul, már hívtam a mentőket " Anyám soha nem volt hisztérikus. A hideg realizmus hangján szólt mindig. Szigorú, kemény asszony volt, aki tisztességre nevelt minket, kőkemény szigorral. A hangja most a gyermeki kétségbeeséstől, és valódi tragédiától szinte sivított. Tudtam mennem kell. Egyetlen kérdés sem tettem fel, hogy de miért, mikor, hogyan. Csak mondtam, indulok. Ritkán szólt az ágy melletti telefon nagyon korán, vagy nagyon későn De olyankor mindig bajt üzent. Most is ez történt. Én mindig, kérdés nélkül magamra húztam a ruháimat, amit éppen találtam, és indultam. Mindegy volt, hogy az apámmal, az anyámmal, a bátyámmal, valamely barátommal, mindegy kivel történt valami, én indultam, mert megkértek. így neveltek. Ha megkérnek, és tudsz segíteni, tenned kell. Én kérdés nélkül tettem. Én igen. A mellettem fekvő férj nem így gondolta soha. „Miért mindig téged ugráltatnak? Miért mindig mindenre ugrassz első szóra?" Vagy ilyenek: „Nincs neki gyereke? Anyja?" Jelen esetben, felvázoltam mi történt, és ő megint rideg rosszindulattal közölte, „úgysincs annak semmi baja! Miért megint neked kell menned?!" Nem érdekelt a kérdése, tudtam, mennem kell, de megint ostorcsapásként értek a szavai. Akkor még nem tudtam, hogy ez a mondata lesz, amitől visz-szavonhatatlanul meggyűlölöm. Nem tudtam még abban a pillanatban, hogy mérget csepegtetett belém, mert titkon reménykedtem, hogy valóban semmi baja nem lesz. De baljóslatú volt bennem minden. Éreztem, hogy amint belépek az ajtón, olyat fogok látni, amiről tudom, hogy létezik, de nem akarom, hogy megtörténjen. A ház előtt megállva a mentő már ott volt, én siettem be, és a házba lépve, anyám szűkölését hallottam meg. Nem úgy sírt, mint amikor az ember sír, vagy zokog, nyüszített, mint egy kelepcébe került haldokló