A hiuság vására [antikvár]

Részlet a műből: Búcsú az intézettől A mult század tizes éveiben egy napfényes júniusi reggel öblös batár állt meg a chiswicki Sétatér-soron, egy tiszteskülsejü épület előtt. Az épület homlokzatán ez a felírás díszelgett: PINKERTON KISASSZONY LEÁNYNEVELŐ INTÉZETE. A kövér kocsis mellett néger inas szorongott a bakon. Mire magas trónusáról lekászolódott és becsengetett az intézet kapuján, vagy húsz leányfej kandikált ki az épület ablakain. - Jemina kisasszony! - lelkendeztek a fiatal hölgyek. - Eljött a hintó Emilyért! Jemina kisasszony, az intézet tulajdonosnöjének húga, aki a nappali szoba ablakpárkányán díszelgő muskátlikat öntözte, már megpillantotta a kocsit és szaladt a nővérét értesíteni. - Itt a hintó Sedley kisasszonyért. - Rendben van. Elkészítetted Sedley kisasszony számláját? Helyes. 96 font 4 shilling. Címezd meg Sedley János tőzsdebizományos úr nevére s tedd hozzá ezt a levelet, melyet a növendék édesanyjához intéztem. A szigorú Pinkerton kisasszony most egy vastag szótár után nyúlt, mely oda volt készítve asztalára és néhány emlékszót írt be első lapjára. Pinkerton kisasszony intézetében minden növendék Johnson Sámuel szótárát kapta ajándékul, ha elvégezte tanulmányait. Jemina közben a könyvállványhoz lépett és egy másik szótárt készített az asztalra. Pinkerton kisasszony elkészült a dedikálással. - Mi ez? - kérdezte a másik szótárra mutatva. - Sharp Rebekka kisasszonyé - mondta Jemina félszegen. - Hiszen ő is elhagyja az intézetet.