A hód küldetése [antikvár]

Részlet a könyvből: Éjfél után hirtelen vihar kerekedett. Villámok cikáztak, mennydörgött szüntelen. Szél seperte végig a kihalt utcákat, nyomában kitört a zivatar. A belvárosban szolgálatot teljesítő rendőrőrszem egy kapumélyedésbe húzódott. A fiatal őrmester tétlenül nézte az ívlámpák fénykörét, ahol a záporozó esőcseppek porzani látszottak és csendesen szitkozódott. A szolgálati ideje már letelt, a váltás pedig késett. Gyakran kitekintett a kapumélyedésből a Felszabadulás tér irányába. Már éppen készült a fejét visszahúzni, amikor tekintete hirtelen megmerevedett. Az utca, mint sötét alagút torkollott bele a tér fényébe. A házak fala, a parkoló gépkocsik élesen váltak el ettől a világos háttértől. Félúton, a tér és a kapumélyedés között egy árny lapult a fal tövében. Az őrmester esküdni mert volna, hogy ez a valami az előbb még nem volt ott. Következtetések kavarogtak benne. Mi lehet az? Ember, vagy talán állat? Kóbor eb, elcsatangolt farkaskutya, ami eldobott kenyérdarabot szaglász makacs türelemmel. Az árny imbolygott, majd megnyúlt, mintha matatna, aztán egy szemvillanás alatt eltűnt.