A huszonnegyedik órában [antikvár]

A fiatal miskolci írónak ez az első regénye. Az a tisztelet és megrendülés íratta vele, melyet a magyar paraszt iránt, apja és testvérei meg rokonai iránt érez. Mégsem családjának történetét írta meg, hanem egy középparasztét, mert látta, hogy a történelem akaratából "elorzott" kistulajdont ez a paraszti réteg siratta meg leginkább. A nem kizsákmányolással, hanem látástól vakulásig tartó kemény munkával összekuporgatott föld és jószág olyan emberi tartalmakkal szövődött át az újra meg újra termelődő gondok záporában, melyek hús-vér idegvégződésként tapadnak a parasztember érzelmi világához. A keservesen megküzdött földdarab, a kedves jószág elvesztése drámai reakcióra indította a parasztot, és Gulyás Mihály, aki oly közelről látta mindezt, az érzelmeknek ezt a szélsőséges vitustáncát fejezte ki a fiatal bányász és az öreg paraszt drámai összecsapásában. A kitűnően jelenetezett, feszült légkörű párbeszédek két remek arcképet - farkasszemet néző két szemléletet - villantanak az olvasó elé.