A játékos [antikvár]

Részlet: Löcknitz előtt már nem volt zseton. Megszokásból pénztárcája után nyúlt, de a félúton visszahanyatlott keze. Eszébe jutott, hogy pénze kifogyott. A kövér, izzadó román, aki a bankot adta, rekedt hangon rikácsolta: - Faites vos jeux! Löcknitz gyors, kutató pillantása végigfutott a jelenlévőkön, akik kifogástalan esti öltözetben ültek az asztal körül. Nem talált senkit, akit méltónak itélt volna arra, hogy pénzt kérjen tőle. Székében hátradőlve, hüvelykujját mellényzsebébe akasztotta, ahol valami kemény, kerek tárgyat tapogatott ki. Csodálkozva kaparta elő a pénzdarabot. Huszmárkás arany volt. Hogyan került zsebébe a német pénzdarab? És mióta húzódott meg ott észrevétlenül? A tenyerén hintázta az aranyat, mintha súlyát akarná találgatni s néhány pillanatig habozott, mielőtt, szinte akarata ellenére, az asztalra dobta volna. Megint a bank nyert. Löcknitz sajnálkozva pillantott német aranya után. - Másutt kellett volna szerencsét próbálnom - gondolta és ülve maradt. - Nem játszik tovább? - érdeklődött szomszédja, a fiatal vicomte de Launay.